Hallottam, ahogyan Dylan lélegzet vétele felvette az alvó állapotot, ahogyan a teste is. Nagyon jó volt hallgatni, megnyugtatott. Komolyan miket gondolok én itt?!
Az oldalamra feküdtem és becsuktam a szemem, próbáltam aludni. Nem ment szóval nyomkodtam a telefonomat.
Olyan hajnali fél négykor aludtam el...
Kinyitottam a szemem és fény vakított az ablak felől. Felültem és láttam, hogy szoba társam már felkelt.
-Jó reggelt. - köszöntöttem.
-Jobb reggelt.. - mondta csöppnyi reménytelenséggel a hangjában. Mi lehet a baja? gondolkoztam. Lehet csak fáradt.
-Mióta vagy fent?
-Már egy órája az ágyam szélén ülök - rám nézett - és bámulok magam elé.. - dörzsölte meg az egész arcát.
-Nem tudtál aludni? - már én is az ágyam szélén ültem.
-Szinte egész este nem aludtam. - tényleg fáradtnak tűnt. Vajon Ő is ugyan azt csinálta, mint én? Nagy késztetést éreztem arra, hogy odaüljek mellé, de a testem nem engedelmeskedett.
Percek teltek el néma csendben, kintről lehetett hallani a madár csicsergést. Felálltam, de nem tudtam, hogy miért is. Talán, hogy ne legyen már annyira kellemetlen az egész.
Elsétáltam az ablakig és kinyitottam. Élveztem, ahogyan a kicsit hideg levegő átjárja a tüdőmet, ahogyan a nap süti az arcom. Tökéletes reggeli idő. Megfordultam és láttam, hogy Dylan eddig figyelt engem, de mikor szembe fordultam vele elkapta a tekintetés és tovább pásztázta a szőnyeget. Visszahuppantam az ágyra és hasra feküdtem. A fiú arcát tanulmányoztam, rájöttem ezalatt a kevés idő alatt, hogy milyen karakteres a felépítése. Hm...
Észrevette, hogy szinte már szuggerálom. Rám pillantott én meg elmosolyodtam, amitől Ő is halványan. Az egész testemben végig futott egy jó értelemben fura és meleg érzés. Beszélgetni szeretnék veled! mondtam a fejemben, mintha meghallaná. Úgy látszik nekem kell kezdeményezni.. láttam be saját magamnak.
-Jól vagy amúgy?
-Jól vagyok.
-Nem úgy.. - kezdtem a mondatom, de közbevágott.
-Most az érdekel hogyan vagyok vagy ez egy vallatás? - a hirtelen hangulat változása nagyon meglepett. - Döntsd el kérlek, mert nem vagyok túl jó passzban! - Kicsit felemelte a hangját, amitől mintha valaki jéghideg kézét tette volna rá a mellkasomra.
-Én csak.. - Kezdtem a vártnál vékonyabb hangon. - Én csak beszélgetni szerettem volna veled.
-Ez annyira sablonos duma. Ha beszélgetni szeretnél legközelebb máshogyan kezd el. - Felkelt és már is a fürdőben termett.
Csak feküdtem az ágyamon a párnámba fúrt fejjel és a sírás kerülgetett. Mi bajod van?! üvöltöttem magamra a fejemben. Mi a francot csinálsz?! Te nem ilyen vagy!
Dylan csak húsz perc után jött ki a fürdőből és már is távozott a szobánk ajtaján. Nem teheti ezt velem.. Ugyan azt tettem, amit Ő és már is a hosszú folyosón siettem az ebédlő felé, ahol a többiek már javában reggeliztek.
Beléptem a nagy terembe és néhányan rám néztek, de nem foglalkoztam velük. A tekintetemmel Őt kerestem. Talán két percbe kerülhetett, amíg felfedeztem, hogy egyedül ül és az ételéhez hozzá sem nyúl.
Megindultam felé. Hallotta, hogy közeledem ezért félig hátranézett. Leültem mellé és minden bevezetés nélkül mondtam a dolgom.
-Figyelj! Én nem akarlak megbán...
-Kérlek szépen hagyj engem békén! Egy szobában vagyunk az eddig oké, de ma kérlek hagyj! Mondtam, hogy nem vagyok a legjobb passzban. Ezzel le is zárnám. Akkor szólj hozzám, ha nagyon fontos. - Azzal fel is állt és már csak a csukódó ajtóra lettem figyelmes...
-Most az érdekel hogyan vagyok vagy ez egy vallatás? - a hirtelen hangulat változása nagyon meglepett. - Döntsd el kérlek, mert nem vagyok túl jó passzban! - Kicsit felemelte a hangját, amitől mintha valaki jéghideg kézét tette volna rá a mellkasomra.
-Én csak.. - Kezdtem a vártnál vékonyabb hangon. - Én csak beszélgetni szerettem volna veled.
-Ez annyira sablonos duma. Ha beszélgetni szeretnél legközelebb máshogyan kezd el. - Felkelt és már is a fürdőben termett.
Csak feküdtem az ágyamon a párnámba fúrt fejjel és a sírás kerülgetett. Mi bajod van?! üvöltöttem magamra a fejemben. Mi a francot csinálsz?! Te nem ilyen vagy!
Dylan csak húsz perc után jött ki a fürdőből és már is távozott a szobánk ajtaján. Nem teheti ezt velem.. Ugyan azt tettem, amit Ő és már is a hosszú folyosón siettem az ebédlő felé, ahol a többiek már javában reggeliztek.
Beléptem a nagy terembe és néhányan rám néztek, de nem foglalkoztam velük. A tekintetemmel Őt kerestem. Talán két percbe kerülhetett, amíg felfedeztem, hogy egyedül ül és az ételéhez hozzá sem nyúl.
Megindultam felé. Hallotta, hogy közeledem ezért félig hátranézett. Leültem mellé és minden bevezetés nélkül mondtam a dolgom.
-Figyelj! Én nem akarlak megbán...
-Kérlek szépen hagyj engem békén! Egy szobában vagyunk az eddig oké, de ma kérlek hagyj! Mondtam, hogy nem vagyok a legjobb passzban. Ezzel le is zárnám. Akkor szólj hozzám, ha nagyon fontos. - Azzal fel is állt és már csak a csukódó ajtóra lettem figyelmes...
Sziasztok!
Remélem eddig tetszik mindenkinek!
Ha igen kommenteljetek, nyomjatok egy ,,+1" gombot és várjátok a következő részt! :)
